A Klarinét: Története, Fajtái és Szerepe

A klarinét története

A hangszer kifejlődése

Ha a klarinét történetéről beszélünk, nem kerülhetjük el Johann Christoph Denner ( 1655–1707 ) nevét. A nürnbergi hangszerkészítő és matematikus nevéhez fűződik a Chalumeau továbbfejlesztése, ezáltal egy új hangszer, a klarinét megalkotása 1701 és 1704 között. Denner legfontosabb változtatása a Chalumeau-höz képest egy, a hangszer aljára szerelt váltóbillentyű, mellyel már egy magasabb fekvés, az ún. clarion regiszter is megszólaltatható lett. Valószínűsíthető, hogy ő volt az első, aki szimpla nádnyelves fúvókát készített, melyet heteroglot, azaz a hangszertől eltérő anyagból készült náddal szerelt fel. Továbbá meghosszabbította, illetve hordóval és tölcsérrel látta el a hangszert. 

J. Christoph Denner pontos újításaira elsőkézből csak fia, Jacob Denner által elkészített hangszer által következtethetünk, tőle származik ugyanis a legelső fennmaradt klarinét, melyet a Nürnbergi Nemzeti Múzeum őriz. Egyes források szintén neki tulajdonítják a klarinét feltalálását is, míg J. C. Denner csak a Chalumeau továbbfejlesztésén tevékenykedett.

A korabeli hangszer hangja eltérő volt a ma megszokott modern klarinét hangzásától. Sokkal inkább hasonlított az akkor használt trombiták magasabb fekvéseihez, így nevét is a barokk trombita (clarino) után kapta. Johann Gottfried Walther, 1732-ben megjelent Zenei Lexikonában említést tesz a clarinetto-ról, melyet egy széles fúvókával rendelkező, távolról trombitának hangzó hangszerként említ. Ez a hangzás meghatározta a hangszer zenekarban betöltött szerepét is. A klarinét alsó fekvéseit a barokk kor végéig még nem használták ki a zeneszerzők. A klarinét – bár trombitaszerű hangja volt – sokkal virtuózabb játékot tett lehetővé. Ahogy elterjedt a zenekarokban úgy jelent meg egyre több klarinétra íródott mű is, ezzel beindítva a törekvést a hangszer továbbfejlesztésére.

Klarinét a 18. században

A 18. század közepéig a legtöbb klarinét még csak két hanglyukkal és két billentyűvel rendelkezett. Csak a hanglyukak segítségével F3-tól G4-ig terjedt a hangmagassága. A felső billentyű lenyomásával az A4, a felső illetve alsó billentyűvel egyidejű lenyomásával pedig a Bb4 volt megszólaltatható. Átfújással továbbá játszhatóvá váltak a C5-től G6-ig terjedő hangok. A B4-et ritkán használták a rossz intonációja miatt, emiatt később egy harmadik billentyű került a hangszerre, amivel együtt a legmélyebb hang is E3-ra módosult.

Számos problémája volt a 18. századi hangszereknek. A villás hangok hangminősége eltért a többitől, továbbá bizonyos hangok intonációja nem volt megfelelő. Ennek több oka is volt.

Egyrészről a hangszerek technikai fejlettsége nem biztosította még a kromatikus játékra a lehetőséget. Módosított hangok esetén sokszor a fúvóka kihúzásával vagy pedig a szájpozíció módosításával kellett korrigálni a hangszer tökéletlenségét. 

Másrészről pedig a klarinét nem oktáv, hanem duodecima váltó hangszer. Emiatt egy hanglyukhoz több teljesen eltérő hang is tartozik. Ez a mai napig rendkívül megnehezíti egy tökéletes intonációjú klarinét létrehozását, ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy a hangterjedelmet lényegesen megnövelje. 

A hangszerkészítők különböző hangolású hangszereket állítottak elő, hogy ezek cseréjével kiküszöbölhetők legyenek az intonációs kényelmetlenségek. Így a korábbi D és C hangolású hangszerek mellett már megjelentek a G,Ab,A és Bb klarinétok is. Ez nem oldotta meg a problémát, hiszen nem elég hogy az intonáció maga nem javult az egyes hangszereken, a zenekari zenészeknek így több féle hangszert kellett venniük és alkalmazkodni azok sajátosságaihoz. A gyakori hangszerváltás nehézséget okozott a kihűlt hangszertestek miatt intonációban, továbbá sokszor a fúvókák különböző mérete miatt is kényelmetlenné tette a váltást. Ugyanakkor fontosnak tartom megemlíteni, hogy a zenészek és a zeneszerzők ezek ellenére értékelték a különböző hangolású klarinétokat, hiszen egészen eltérő hangszíneket lehetett velük megszólaltatni. 

A 18. Század végére kezdett megváltozni a klarinét szerepe. A zeneszerzők előszeretettel kezdték használni a klarinét mélyebb fekvéseit es a korábbi harsány hangzást felváltotta egy melegebb, sokkal inkább mélyebb érzelmek kifejezésére is alkalmas hangszín. Ennek talán legnagyobb úttörője Wolfgang Amadeus Mozart (1756 – 1791) volt, aki ebben a szellemben írta meg a leghíresebb klarinét művet, az A-Dúr klarinétversenyt, ezzel is motiválva a későbbi zeneszerzőket a klarinét teljes hangterjedelmének kihasználására.

Klarinét Típusok

A klarinét család számos hangszertípussal rendelkezik, melyek eltérő méretűek illetve hangolásúak.  A leggyakrabban előforduló klarinétok a következők:

• B Klarinét:  A leggyakrabban használt típus. Széles hangterjedelmével, változatos karaktereivel számos zenei műfaj meghatározó tagja.
• A Klarinét: Legtöbbször szinfónikus zenekarokban illetve népi együttesekben használatos. Hangja a B klarinéthoz képest kissé lágyabb, melegebb. 
• Esz Klarinét: Ez a legmagasabb klarinét, melyet leginkább fényes, kiemelkedő hangja miatt szinfónikus zenekarokban használnak. Gyakran előfordul szólóállásokban pl. Berlioz Fantasztikus Szimfoniájában, Sztravinszkij Tavaszi Áldozat című művében, vagy Mahler 9. Szimfóniájában.
• Basszus Klarinét: A hangszercsalád egyik legmélyebb tagja. Legalsó hangja a B klarinéthoz képest egy megközelítőleg egy oktávval mélyebb, habár sok típusa legalsó hangja egészen az írott kis C-ig terjed. Különösen meleg hangja basszusszólamként szinte minden stílusban jelen van, a klasszikustól a pop-ig. Szintén jelentős szerepet kap a film- és kortárs zenében is.
• Basszetkürt: Habár a neve nem erre utal, szintén a klarinét család meghatározó tagja. Jellegzetes lágy, kifejező hangja és érdekesen hajlított fejrésze teszi különlegessé. A kzeneirodalom talán leghíresebb darabját, a Requiemet Mozart eredetileg szintén basszetkürtre írta.

A felsoroltakon kívül számos egyéb klarinét típus van, melyek azonban nagyon ritkán fordulnak elő. A kontrabasszus klarinéttól a pikkoló klarinétokig nehéz olyan hangolást találni, amit nem készítettek volna el. Ezek mindegyike eltérő hangkarakterisztikával rendelkezik. 

A klarinét szerepe - zenei stílusok

Klasszikus zene

Egyik legelső és legjelentősebb klasszikus zeneszerző aki klarinétra írt művet Wolfgang Amadeus Mozart volt, akit lenyűgözött a hangszer énekhangot imitáló hangja. Ő volt az első zeneszerző, aki kihasználta a hangszer alsóbb fekvéseit és előnyben részesítette hangszer lágy regisztereit. Legjelentőseibb művei közé sorolhatjuk többek között az A-dúr klarinétversenyt (K. 622) és az A-dúr klarinét kvintettet (K. 581). Életének utolsó művében, a Requiemben (K. 622) - melyet sajnos már nem tudott befejezni - szintén kiemelet szerepett kaptak a basszetkürtök.

A romantika klarinétművei szempontjából szintén fontos zeneszerző volt Johannes Brahms, aki barátjának, Richard Mühlfeldnek sok klarinétművet komponált. Leghíresebb művei a klarinétra és zongorára írt szonáták (Op. 120 és Op. 114) illetve az Op 115-ös Kvintett. Brahms műveit gazdag harmóniái, komplex textúriái, egyedi ritmusa és kifejezésbeli gazdagsága jellemzi.

Igor Stravinsky: aTűzmadár (1910), Petruska (1911), Tavaszi áldozat (1913), továbbá neoklasszicista alkotásai, mint például a Fúvós oktett (1923) és Three Pieces (1919) szintén a klarinétirodalom kiemelt darabjai.

Carl Maria von Weber: két concerto-ja, (Op. 73 and Op. 74) illetve concertino-ja (Op. 26), operái küzül pedig "A bűvös vadász" (1821) az Oberon (1826) szintén híres klarinét állásokat tartalmaznak.

Claude Debussy: Premier Rapszódia (1910), illetve Petite Pièce (1910).

Jazz

A jazz az amerikai afro-amerikai közösségekben keletkezett New Orleansban a 19. század vége, illetve 20. század elején. A műfajra a szinkopáció, a swing, a blues, az improvizáció és a bonyolult harmóniák jellemzőek. A jazz különböző zenei hagyományokból táplálkozik, mint például a ragtime, a blues, a gospel, a folk és a klasszikus zene.

A klarinét az egyik első hangszer volt, amelyet a jazz zenében használtak, különösen a New Orleans-i jazz és a Dixieland jazz korai stílusaiban. A klarinét technikailag alkalmas volt gyors és bonyolult dallamok játékára. Emellett egyedi színt és kontrasztot is hozzáadott a rézhangszer-dominált jazz zenekarokhoz.

Néhány híres jazz klarinétos közé tartozik:

Sidney Bechet, aki az egyik első jazz szólistaként és a szopránszaxofon és klarinét úttörőjeként ismert;

Benny Goodman, akit a "Swing királyaként" ismertek, és az egyik legnépszerűbb és legbefolyásosabb big band vezetője volt a 30-as és 40-es években;

Artie Shaw, aki egy másik swing zenekarvezető és klarinét virtuóz volt, aki kísérletezett különböző zenei műfajokkal és stílusokkal;

Woody Herman, aki klarinétos, szaxofonos, énekes és zenekarvezető volt, és különböző inkarnációit vezette a "Herd" zenekarnak;

Buddy DeFranco, aki az egyik első klarinétos volt, aki bebop és modern jazzt játszott;

Jimmy Giuffre, aki klarinétos, szaxofonos, zeneszerző és rendező volt, és különböző jazz formákat kutatott, mint a cool jazz, a free jazz és a folk jazz;

Eddie Daniels, aki egy kortárs klarinétos, aki egyformán mesterien játszik klasszikus és jazz zenét.

Klezmer

Klezmer egy zenetradíció, amely az Európa keleti részén élő ashkenázi zsidóktól származik. A klezmer szó a héber "kley zemer", azaz "hangszerek" kifejezésből származik. A klezmer zene alapjai a régi európai tánczenék, vallási dallamok és népdalok, amelyek tükrözik a zsidó kultúrát és történelmet. A klezmer zenét gyakran játszák esküvőkön és más ünnepségeken, ahol a zenészek improvizálnak és együtt "mulatnak" a közönséggel.

A klarinét az 19. és 20. század fordulóján vált kiemelkedő hangszerévé a klezmer zenében, amikor sok zsidó zenész Amerikába vándorolt, és átvette a hangszert a helyi zenekaroktól. A klarinét kifejező hangterjedelme és az emberi hang utánzásának képessége ideálissá tette a klezmer zenéhez, amelyben gyakran használ speciális effekteket, például glissandókat, hajlításokat, frullátót és díszítéseket. A klarinét egyedi hangszínével és színeivel gazdagítja a klezmer együtteseket, amely általában hegedűből, harmonikából, cimbalomból, basszusból és ütőhangszerekből áll.

Híres klezmer klarinétosok:

Naftule Brandwein, az Osztrák-Magyar Monarchiában született klarinétvirtuóz, aki évszázadokkal később is meghatározó volt a zenei kultúra fejlődésére;

Dave Tarras, akit a "klezmer királya"-ként tartanak számon;

Giora Feidman argentín klarinétművász, aki a klezmer világszintű terjesztésében talán a legnagyobb szerepet töltötte be; 

A klarinét teste, akusztikája

A klarinét általában egy afrikai fafajtából, Grenadillből készül, mely kiváló fizikai és akusztikai tulajdonságokkal rendelkezik. Más fafajokkal ellentétben ez nagyon tömör, jól ellenáll a hőmérséklet és a páratartalom változásának. Készülnek azonban klarinétok más anyagokból, például fémből, ABS műanyagból, karbonból és egyéb ötvözetekből is.

A klarinét cilindrikus testtel rendelkezik, mely így akusztikailag egy, az egyik oldalon zárt csőként viselkedik. Ebből adódik, hogy fejlhangjaiban többnyire a páratlan számú felhangok dominálnak. Egyedi továbbá a klarinét fekvésváltása, mely a többi fafúvós hangszerrel ellentétben nem oktáv, hanem duodecima (oktáv + kvint) távolságra történik. A klarinét a fafúvós hangszerek között a legnagyobb hangterjedelemmel rendelkezik, mely három regiszterre osztható.:

• Chalameu regiszter, mely a hangszer legmélyeibb hangjaiból áll. Hangzásra ezek a legmelegebb, leglágyabb hangzásúak;
• Clarion regiszter, mely leginkább imitálja az emberi hangot;
• Altissimo regiszter, mely a legmagasabb hangokból áll, megszólaltatásuk technikailag nehezebb, hangjai felhangdúsabbak, fényesebbek;

Böhm klarinét vagy német rendszerű klarinét?

A modern klarinét - habár típusonként, márkánként is sok eltérés lehet - alapvetően két rendszerben készülhet.

1. Az egyik a Böhm vagy másnével francia rendszer, mely Theobald Boehm, francia hangszerkészítőhöz kötődik. Technikai nagyszerűsége, változatos hangkarakterisztikája és relatív kedvező ára miatt ez a világon a legelterjedtebb rendszer.
2. Másik a német rendszer, mely Oscar Oehler nevéhez fűződik. Leggyakrabban Németországban és Ausztriában használatos. Sokan kiemelkedően homogén, sötét hangzása miatt kedvelik.

Kapcsolódik: Origin and Development of the Clarinet with German System