A klarinét egy egynádnyelves fafúvós hangszer, amelynek egyedi hangszíne és kifejezetten széles hangtartománya van. Egészen különböző zenei stílusokban is használják, mint például a klasszikus, a dzsessz, a klezmer. Emellett feltűnik a kortárs és filmzenében, továbbá jelentős hagyománya van a fúvószenekarokban is.

 

A klarinét története

 

A hangszer kifejlődése

Ha a klarinét történetéről beszélünk, nem kerülhetjük el Johann Christoph Denner ( 1655–1707 ) nevét. A nürnbergi hangszerkészítő és matematikus nevéhez fűződik a Chalumeau továbbfejlesztése, ezáltal egy új hangszer, a klarinét megalkotása 1701 és 1704 között. Denner legfontosabb változtatása a Chalumeau-höz képest egy, a hangszer aljára szerelt váltóbillentyű, mellyel már egy magasabb fekvés, az ún. clarion regiszter is megszólaltatható lett. Valószínűsíthető, hogy ő volt az első, aki szimpla nádnyelves fúvókát készített, melyet heteroglot, azaz a hangszertől eltérő anyagból készült náddal szerelt fel. Továbbá meghosszabbította, illetve hordóval és tölcsérrel látta el a hangszert. 

J. Christoph Denner pontos újításaira elsőkézből csak fia, Jacob Denner által elkészített hangszer által következtethetünk, tőle származik ugyanis a legelső fennmaradt klarinét, melyet a Nürnbergi Nemzeti Múzeum őriz. Egyes források szintén neki tulajdonítják a klarinét feltalálását is, míg J. C. Denner csak a Chalumeau továbbfejlesztésén tevékenykedett.

A korabeli hangszer hangja eltérő volt a ma megszokott modern klarinét hangzásától. Sokkal inkább hasonlított az akkor használt trombiták magasabb fekvéseihez, így nevét is a barokk trombita (clarino) után kapta. Johann Gottfried Walther, 1732-ben megjelent Zenei Lexikonában említést tesz a clarinetto-ról, melyet egy széles fúvókával rendelkező, távolról trombitának hangzó hangszerként említ. Ez a hangzás meghatározta a hangszer zenekarban betöltött szerepét is. A klarinét alsó fekvéseit a barokk kor végéig még nem használták ki a zeneszerzők. A klarinét – bár trombitaszerű hangja volt – sokkal virtuózabb játékot tett lehetővé. Ahogy elterjedt a zenekarokban úgy jelent meg egyre több klarinétra íródott mű is, ezzel beindítva a törekvést a hangszer továbbfejlesztésére.

 

Klarinét a 18. században

A 18. század közepéig a legtöbb klarinét még csak két hanglyukkal és két billentyűvel rendelkezett. Csak a hanglyukak segítségével F3-tól G4-ig terjedt a hangmagassága. A felső billentyű lenyomásával az A4, a felső illetve alsó billentyűvel egyidejű lenyomásával pedig a Bb4 volt megszólaltatható. Átfújással továbbá játszhatóvá váltak a C5-től G6-ig terjedő hangok. A B4-et ritkán használták a rossz intonációja miatt, emiatt később egy harmadik billentyű került a hangszerre, amivel együtt a legmélyebb hang is E3-ra módosult.

Számos problémája volt a 18. századi hangszereknek. A villás hangok hangminősége eltért a többitől, továbbá bizonyos hangok intonációja nem volt megfelelő. Ennek több oka is volt.

Egyrészről a hangszerek technikai fejlettsége nem biztosította még a kromatikus játékra a lehetőséget. Módosított hangok esetén sokszor a fúvóka kihúzásával vagy pedig a szájpozíció módosításával kellett korrigálni a hangszer tökéletlenségét. 

Másrészről pedig a klarinét nem oktáv, hanem duodecima váltó hangszer. Emiatt egy hanglyukhoz több teljesen eltérő hang is tartozik. Ez a mai napig rendkívül megnehezíti egy tökéletes intonációjú klarinét létrehozását, ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy a hangterjedelmet lényegesen megnövelje. 

A hangszerkészítők különböző hangolású hangszereket állítottak elő, hogy ezek cseréjével kiküszöbölhetők legyenek az intonációs kényelmetlenségek. Így a korábbi D és C hangolású hangszerek mellett már megjelentek a G,Ab,A és Bb klarinétok is. Ez nem oldotta meg a problémát, hiszen nem elég hogy az intonáció maga nem javult az egyes hangszereken, a zenekari zenészeknek így több féle hangszert kellett venniük és alkalmazkodni azok sajátosságaihoz. A gyakori hangszerváltás nehézséget okozott a kihűlt hangszertestek miatt intonációban, továbbá sokszor a fúvókák különböző mérete miatt is kényelmetlenné tette a váltást. Ugyanakkor fontosnak tartom megemlíteni, hogy a zenészek és a zeneszerzők ezek ellenére értékelték a különböző hangolású klarinétokat, hiszen egészen eltérő hangszíneket lehetett velük megszólaltatni. 

A 18. Század végére kezdett megváltozni a klarinét szerepe. A zeneszerzők előszeretettel kezdték használni a klarinét mélyebb fekvéseit es a korábbi harsány hangzást felváltotta egy melegebb, sokkal inkább mélyebb érzelmek kifejezésére is alkalmas hangszín. Ennek talán legnagyobb úttörője Wolfgang Amadeus Mozart (1756 – 1791) volt, aki ebben a szellemben írta meg a leghíresebb klarinét művet, az A-Dúr klarinétversenyt, ezzel is motiválva a későbbi zeneszerzőket a klarinét teljes hangterjedelmének kihasználására.

 

Klarinét Típusok

 

A klarinét család számos hangszertípussal rendelkezik, melyek eltérő méretűek illetve hangolásúak.  A leggyakrabban előforduló klarinétok a következők:

  • B Klarinét:  A leggyakrabban használt típus. Széles hangterjedelmével, változatos karaktereivel számos zenei műfaj meghatározó tagja.
  • A Klarinét: Legtöbbször szinfónikus zenekarokban illetve népi együttesekben használatos. Hangja a B klarinéthoz képest kissé lágyabb, melegebb. 
  • Esz Klarinét: Ez a legmagasabb klarinét, melyet leginkább fényes, kiemelkedő hangja miatt szinfónikus zenekarokban használnak. Gyakran előfordul szólóállásokban pl. Berlioz Fantasztikus Szimfoniájában, Sztravinszkij Tavaszi Áldozat című művében, vagy Mahler 9. Szimfóniájában.
  • Basszus Klarinét: A hangszercsalád egyik legmélyebb tagja. Legalsó hangja a B klarinéthoz képest egy megközelítőleg egy oktávval mélyebb, habár sok típusa legalsó hangja egészen az írott kis C-ig terjed. Különösen meleg hangja basszusszólamként szinte minden stílusban jelen van, a klasszikustól a pop-ig. Szintén jelentős szerepet kap a film- és kortárs zenében is.
  • Basszetkürt: Habár a neve nem erre utal, szintén a klarinét család meghatározó tagja. Jellegzetes lágy, kifejező hangja és érdekesen hajlított fejrésze teszi különlegessé. A kzeneirodalom talán leghíresebb darabját, a Requiemet Mozart eredetileg szintén basszetkürtre írta.

A felsoroltakon kívül számos egyéb klarinét típus van, melyek azonban nagyon ritkán fordulnak elő. A kontrabasszus klarinéttól a pikkoló klarinétokig nehéz olyan hangolást találni, amit nem készítettek volna el. Ezek mindegyike eltérő hangkarakterisztikával rendelkezik. 

 

A klarinét szerepe - zenei stílusok

 

Klasszikus zene

Egyik legelső és legjelentősebb klasszikus zeneszerző aki klarinétra írt művet Wolfgang Amadeus Mozart volt, akit lenyűgözött a hangszer énekhangot imitáló hangja. Ő volt az első zeneszerző, aki kihasználta a hangszer alsóbb fekvéseit és előnyben részesítette hangszer lágy regisztereit. Legjelentőseibb művei közé sorolhatjuk többek között az A-dúr klarinétversenyt (K. 622) és az A-dúr klarinét kvintettet (K. 581). Életének utolsó művében, a Requiemben (K. 622) - melyet sajnos már nem tudott befejezni - szintén kiemelet szerepett kaptak a basszetkürtök.

A romantika klarinétművei szempontjából szintén fontos zeneszerző volt Johannes Brahms, aki barátjának, Richard Mühlfeldnek sok klarinétművet komponált. Leghíresebb művei a klarinétra és zongorára írt szonáták (Op. 120 és Op. 114) illetve az Op 115-ös Kvintett. Brahms műveit gazdag harmóniái, komplex textúriái, egyedi ritmusa és kifejezésbeli gazdagsága jellemzi.

Igor Stravinsky: aTűzmadár (1910), Petruska (1911), Tavaszi áldozat (1913), továbbá neoklasszicista alkotásai, mint például a Fúvós oktett (1923) és Three Pieces (1919) szintén a klarinétirodalom kiemelt darabjai.

Carl Maria von Weber: két concerto-ja, (Op. 73 and Op. 74) illetve concertino-ja (Op. 26), operái küzül pedig "A bűvös vadász" (1821) az Oberon (1826) szintén híres klarinét állásokat tartalmaznak.

Claude Debussy: Premier Rapszódia (1910), illetve Petite Pièce (1910).

 

Jazz

A jazz az amerikai afro-amerikai közösségekben keletkezett New Orleansban a 19. század vége, illetve 20. század elején. A műfajra a szinkopáció, a swing, a blues, az improvizáció és a bonyolult harmóniák jellemzőek. A jazz különböző zenei hagyományokból táplálkozik, mint például a ragtime, a blues, a gospel, a folk és a klasszikus zene.

A klarinét az egyik első hangszer volt, amelyet a jazz zenében használtak, különösen a New Orleans-i jazz és a Dixieland jazz korai stílusaiban. A klarinét technikailag alkalmas volt gyors és bonyolult dallamok játékára. Emellett egyedi színt és kontrasztot is hozzáadott a rézhangszer-dominált jazz zenekarokhoz.

Néhány híres jazz klarinétos közé tartozik:

Sidney Bechet, aki az egyik első jazz szólistaként és a szopránszaxofon és klarinét úttörőjeként ismert;

Benny Goodman, akit a "Swing királyaként" ismertek, és az egyik legnépszerűbb és legbefolyásosabb big band vezetője volt a 30-as és 40-es években;

Artie Shaw, aki egy másik swing zenekarvezető és klarinét virtuóz volt, aki kísérletezett különböző zenei műfajokkal és stílusokkal;

Woody Herman, aki klarinétos, szaxofonos, énekes és zenekarvezető volt, és különböző inkarnációit vezette a "Herd" zenekarnak;

Buddy DeFranco, aki az egyik első klarinétos volt, aki bebop és modern jazzt játszott;

Jimmy Giuffre, aki klarinétos, szaxofonos, zeneszerző és rendező volt, és különböző jazz formákat kutatott, mint a cool jazz, a free jazz és a folk jazz;

Eddie Daniels, aki egy kortárs klarinétos, aki egyformán mesterien játszik klasszikus és jazz zenét.

 

Klezmer

Klezmer egy zenetradíció, amely az Európa keleti részén élő ashkenázi zsidóktól származik. A klezmer szó a héber "kley zemer", azaz "hangszerek" kifejezésből származik. A klezmer zene alapjai a régi európai tánczenék, vallási dallamok és népdalok, amelyek tükrözik a zsidó kultúrát és történelmet. A klezmer zenét gyakran játszák esküvőkön és más ünnepségeken, ahol a zenészek improvizálnak és együtt "mulatnak" a közönséggel.

A klarinét az 19. és 20. század fordulóján vált kiemelkedő hangszerévé a klezmer zenében, amikor sok zsidó zenész Amerikába vándorolt, és átvette a hangszert a helyi zenekaroktól. A klarinét kifejező hangterjedelme és az emberi hang utánzásának képessége ideálissá tette a klezmer zenéhez, amelyben gyakran használ speciális effekteket, például glissandókat, hajlításokat, frullátót és díszítéseket. A klarinét egyedi hangszínével és színeivel gazdagítja a klezmer együtteseket, amely általában hegedűből, harmonikából, cimbalomból, basszusból és ütőhangszerekből áll.

Híres klezmer klarinétosok:

Naftule Brandwein, az Osztrák-Magyar Monarchiában született klarinétvirtuóz, aki évszázadokkal később is meghatározó volt a zenei kultúra fejlődésére;

Dave Tarras, akit a "klezmer királya"-ként tartanak számon;

Giora Feidman argentín klarinétművász, aki a klezmer világszintű terjesztésében talán a legnagyobb szerepet töltötte be; 

 

 

A klarinét teste, akusztikája

A klarinét általában egy afrikai fafajtából, Grenadillből készül, mely kiváló fizikai és akusztikai tulajdonságokkal rendelkezik. Más fafajokkal ellentétben ez nagyon tömör, jól ellenáll a hőmérséklet és a páratartalom változásának. Készülnek azonban klarinétok más anyagokból, például fémből, ABS műanyagból, karbonból és egyéb ötvözetekből is.

A klarinét cilindrikus testtel rendelkezik, mely így akusztikailag egy, az egyik oldalon zárt csőként viselkedik. Ebből adódik, hogy fejlhangjaiban többnyire a páratlan számú felhangok dominálnak. Egyedi továbbá a klarinét fekvésváltása, mely a többi fafúvós hangszerrel ellentétben nem oktáv, hanem duodecima (oktáv + kvint) távolságra történik. A klarinét a fafúvós hangszerek között a legnagyobb hangterjedelemmel rendelkezik, mely három regiszterre osztható.:

  • Chalameu regiszter, mely a hangszer legmélyeibb hangjaiból áll. Hangzásra ezek a legmelegebb, leglágyabb hangzásúak;
  • Clarion regiszter, mely leginkább imitálja az emberi hangot;
  • Altissimo regiszter, mely a legmagasabb hangokból áll, megszólaltatásuk technikailag nehezebb, hangjai felhangdúsabbak, fényesebbek;

 

Böhm klarinét vagy német rendszerű klarinét?

A modern klarinét - habár típusonként, márkánként is sok eltérés lehet - alapvetően két rendszerben készülhet.

  1. Az egyik a Böhm vagy másnével francia rendszer, melyTheobald Boehm, francia hangszerkészítőhöz kötődik. Technikai nagyszerűsége, változatos hangkarakterisztikája és relatív kedvező ára miatt ez a világon a legelterjedtebb rendszer.
  2. Másik a német rendszer, mely Oscar Oehler nevéhez fűződik. Leggyakrabban Németországban és Ausztriában használatos. Sokan kiemelkedően homogén, sötét hangzása miatt kedvelik.

 

Kapcsolódik: Origin and Development of the Clarinet with German System

Do you like this article?

Thanks for your feedback


Get tips & tricks every month

The latest news, articles, and resources sent to your inbox monthly.

Best Clarinet Mouthpieces to Buy In 2023 

Discover the best clarinet mouthpieces! Check out our reviews and recommendations for Bb and Bass clarinet.

...
Péter Rápli
2023-12-05
Learn Circular Breathing: Quick Step-by-Step Guide

Learn the technique of circular breathing. Expert guide with step-by-step instructions and troubleshooting tips for continous breathing.

...
Péter Rápli
2023-09-29
ClariMate Review: My Hands-On Experience, MIDI and more

Dive into our comprehensive ClariMate review and explore how this groundbreaking digital mute for clarinets is transforming the world of music. Learn about its innovative features and real-world performance in this honest review.

...
Péter Rápli
2023-09-04